III. "Cormoran a gyerekekért"

                                                              Horgászverseny.

 

A pillangó, a tigris és a kis Bence!

Gyöngy László beszámolója:

Forrás:

http://ladanyihorgasz.blogger.hu/2015/08/12/a-pillango-a-tigris-es-a-kis-bence

 

                                                          "A nagy szavak nem érnek semmit,

Elszállnak, mint az őszi szél.

De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,

Elkíséri az embert, amíg él."

 

Szülőnek lenni legjobb dolog a világon. Nem telik el úgy nap, hogy ne kapnánk valami újat, valami pluszt, apró gyermekeink roham léptékű fejlődése során. Fáradt perceinkben leírhatatlanul örülni csemetéink legapróbb sikereinek, aminek kifejezésére egyszerűen nincsenek emberi szavak. A nap bármelyik órájában akár a végtelenségen is túl hallgatni fülbemászó dallamként, az önfeledt kristálytiszta gyermekkacajt, amihez hasonló hanghordozás nincs a világegyetemben. Csodálkozva figyelemmel kísérni fáradhatatlan nyüzsgésüket, amelyek már - már a hihetetlenség határát feszegetik. Egy elvarázsolt világban patyolat tiszta emberi szívvel megválaszolni ártatlan véget nem érő kíváncsi kérdéseiket, amelyeket nem szennyezhet semmilyen fekete folt. Egy rég elfeledett igaz világot hordoznak ők, ahol a felnőttek adta szavak be kell hogy teljesüljenek és egy együtt eltöltött csodálatos nap után kimerülten édes puha álmuk fölött megunhatatlanul gyönyörködni bennük, közben párunkra pillantani és mélyen belesóhajtani a nagyvilágba; - Ez egy jó nap volt. Idiótán rohanó világunkban talán ritka kincsként kezelendő élmény lehet ez, de mi a minap lefékeztünk és találtunk is belőle egyet.

 

A gyermekeink, ha tetszik, ha nem horgász szülőket kaptak a sorstól, ha tehetjük párom és jómagam a vízen vagy vízparton tartózkodunk. Ismerős körökben, aki egy kicsit is ismer minket a leggyakrabban elhangzó kérdés tőlük nem is lehet más, mint;
- Na és a gyerekek horgászok lesznek?
Természetesen a választ kissé korai lenne még pontosan megítélni, hisz a legidősebb gyermekünk is jelenleg szűk négy és fél éves, a középső kettő és fél, míg a harmadik csak hat hónapos, minden esetre a lehetőséget nem hagyjuk csak úgy simán elúszkálni. Erőltetni nem akarunk semmit, de néha azért őket is magunkkal visszük egy - egy könnyű kis pecázásra. Egy rövidke spiccbot, egy közeli naphalban bővelkedő tavacska, rengeteg türelem, majd közös öröm a sikeres fogásokon és ha már a horgászattal ismerkednek, miért ne ismerkedjenek meg annak versenyzésének mivoltjával is, akár már ilyen fiatalon, mert hiszen legyen akármilyen verseny, a lényege - mint tudjuk - nem feltétlenül csak a győzelemről szól .

 

2015. 06. 28. Helyszín az általunk már ismert Tápiószentmártoni Tőzeges tó és azon belül a III. "Cormoran a gyerekekért!" Gyermek Horgászverseny, amely négytől tizenhárom éves korig várja a fiatal versenyzőket, teljesen ingyen, a verseny után pedig ugyancsak ingyenes gyermekprogramokat kínálva.

Mi legidősebb csemeténket Virágot neveztük be erre a gyermekversenyre. Lacika fiatal kora ellenére nem nevezhetett, Bence szintén. Mivel ez a verseny nem kizárólag csak a szigorú versengésre összpontosul, hanem egész napos gyermekprogramokat is nyújt, ebből kifolyólag szem előtt tartva gyermekeink tűréshatárát úgy gondoltuk, hogy egy laza közös családi napot tartunk, ezért mi mindannyian, plusz kísérőként édesanyám, tiszteletünket tettük e méltán nemes és nagyszerű ötlet megvalósítójánál Kalacsi Jani szervezése által a Tápiószentmártoni Tőzeges tónál.

Esővíztől nyálkás, viszont kimondottan kellemes hőmérsékletű reggelre ébredtünk. Fel sem merült bennünk az otthonmaradás eshetősége. Utunk során az égi áldás hol esett, hol meg még jobban esett és valahol félút környékén kérdeztem meg teljesen feleslegesen feleségem, hogy tett e esőruhát a piciknek. A tóhoz érve, mintha tudnák odafönt az istenek, hogy micsoda buli van itt kilátásban az eső elállt és meg sem cseppent délutánig, míg búcsút nem intettünk Janiéknak, cserébe egy kis légmozgással tarkított fülledtnek nevezhető időjárást kaptunk.

A versenyre hetvenhat gyermek nevezett négytől, tizennégy éves korig. Minden egyes apróság regisztráláskor máris egy ajándék horgász csomagot kapott. Egy kiló etetőanyaggal, egy doboz csontival, egy előkötött spiccbotos szerelékkel gazdagodhattak a horgászpalánták.

Az ünnepélyes megnyitót Jani bácsi egy idézettel kezdte, mely így hangzik:

"A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él."

Amelyet egy pillanatnyi hatásszünet, majd hatalmas taps követett, aztán rátért a versenyszabályokra, melyek közül a leglényegesebbek a következők; A verseny időpontja: 09 : 30 - tól 12 : 00 - ig tart. A kifogott halaknak kíméletes bánásmódban kell részesülniük és mérlegelés után vissza kell engedniük. Egy gyermek egy darab spiccbotot használhat hat méter hosszig egy horoggal úszós készséggel.  A nyomaték kedvéért többször is elhangzott egy fontos szabály; A szülők segíthetnek gyermekeiknek, de nem horgászhatnak, ne a szülők nyerjék meg a versenyt. Szabálytalanság esetén a csemete kizárásra kerül. Továbbá a nem nevezett testvérek is horgászhatnak, természetesen az ő pontjaik nem számítanak bele az értékelés során. Minden kifogott gramm egy pont. Verseny kezdetét tíz perc etetési idő előzi meg. A regisztrálás sorrendjében ötösével indulhatnak a versenyzők elfoglalni a nekik szimpatikus helyeket.

Mi úgy gondoltuk nem megyünk messze a bázistól, tartva gyermekeink rövidtávú tűrőképességétől, ha esetleg idő előtt megunnák a horgászatot, akkor a közelben hamarabb találjanak maguknak valami más elfoglaltságot, másodlagossá téve így az esetleges dobogó közeli helyezés oly fontos céljait.

Minden gyermek és kísérőik a helyükön, elhangzik az első kűrt szó, az etetés ideje. Aki nem volt rest, az szinte azonnal dobja is az előre meggyúrt gombócokat, mi még csak akkor kavartuk a szárazat. Pici kezek markolásszák a porózus halkaját, nem is markolászhatja más, hiszen ez az ő versenye. Megfelelő nedvesítés után a gombócok vízbejuttatása is a Virág feladata, de apropó itt már besegít kisöccse is. Természetesen az utóbbi az ő külön helyére, hiszen nem forogna tovább a föld, ha egy kisöccs nem azt csinálná, mint a nővére. Úgy látszik az etetés nagyon jó móka, mert nehezen lehet abbahagyni, annyi viszont biztos, hogy az egy helyre koncentrált etetés még igényel egy kis gyakorlatot, viszont a partszéli legyező alakú véletlenszerű etetésben tuti bajnokok. Sebaj, lassan közeledik a két kürt szó ideje és kezdetét veszi a verseny.

Az etetést követően megjelentek a vízfelszínen a kishalak okozta apró gyűrűzések. Nosza, akkor apró halra fel! Egy a baj egyelőre nincs elkészítve ilyen felszerelés, csak egy kicsivel izmosabb van kéznél. Nem gond, gyorsan készítek egyet. Elhangzik a két kürtszó ... Míg a piszéző szerkóval molyolok, addig a felszerelt nagy horgos botot kislányom kezébe adom, hátha történne addig is valami. Meglátja ezt Lacika és máris tudtunkra adja, neki is kellene egy horgászbot, mert ő is horgászni akar, mégpedig most, azonnal. Erős, ellentmondást nem tűrő akaratának hangot is ad, sőt csitítgatásunkra még egy kicsit toporzékol is, tehát egyértelműen és messze hangzóan hisztizik. Ugye említettem már, hogy szülőnek lenni nagyon jó dolog ... Szóval patakban folyik rólam a víz, amire az apró halas cuccal szerintem rekord idő alatt elkészülök. Az óriási krokodilkönnycseppes arcú még szipogó kicsíny legényke pici férfi ujjai a varázs (spicc) bothoz érnek és máris nyugtató csend támad, amiben távolabbról mindjárt hallatszik, hogy azért vannak itt más hasonló cipőben járó sorstársú szülők is. (Még jó, hogy a tesó is horgászhat ...).

 

Kihasználva a pillanatnyi csendet, készítettem egy másik ugyanolyan szerelést. Aztán az első gubancoláson túl Lacikának feleségem segítkezett, jómagam pedig Virágnak, már amennyiben egyáltalán engedték, Bence pedig a mama társaságában mit sem sejtően vidáman rugdalózva kevélykedett.

Az első halacskát rengeteg rontott kapás előzte meg, de aztán beindult a bolt. Volt is öröm meg nagy vigalom, egy darabig. Lacikánál lejárt a bűvös húsz perc és már megint nem tetszett semmi sem. A problémát végül is a mama orvosolta, jó időbe telt mire gyalog megkerülték a tavat. Virág eközben rekord időt futott, illetve ült. Egy kicsivel több mint másfél óráig bírta. Ahogy visszatért kisöccse cérna szakadt és minden más fontosabb volt már, mint a horgászat. Pedig a küszöket éppen kezdte felváltani félvízről a féltenyérnyi karikakeszeg. Az idő közben érkezett nekik járó kakaót megitták, Túró Rudijukat megették, aztán irány a játszótér, közben megnézték maguknak az arcfestés csábítóan színes kellékeit, majd a papírsárkány eregetés vonta magára a figyelmüket, de akárhova is mentek, már nem ők voltak az elsők.

 

Nemsokkal a verseny vége előtt épp a játszótérnél tartottam őrző - védő szolgálatot, mikor fülembe cseng feleségem neve. A bent felejtett bottal egy jóképű kiló környéki sötét színtónusú kárászt zsákmányolt. - Megfoghatta volna Virág is - mondta később. -
Nőni kell még ahhoz - legyintettem nevetve. A hal természetesen nem számított bele a versenybe, mérés nélkül azonnal ment is vissza.

A megmérettetés véget ért, ebéd következett, ahol a gyerekek és kísérőik együtt farkasétvággyal fogyaszthatták el a méltán híres Tápiómenti paprikás krumplit vegyes savanyúsággal, desszertként pedig az ízes linzert plusz a gyerekek még az ebédhez választhattak ásványvíz illetve a Márka üdítő italai közül.

 

 

Ezen idő közben megérkeztek a lovak illetve a pusztabusz.

 

 

Az ebédet követően egy sorsolás következett, mely minden résztvevő hetvenhat gyermekhorgász között egy felajánlott kerékpárt sorsoltak ki. A szerencsés fiatal nyertes Molnár Milán lehetett.

Aztán jöhetett az eredmény hirdetés, ahol egyre több a kifestett gyerek, na meg a felnőtt.

Minden egyes résztvevő gyermek a támogatóktól ajándékozásban részesült.

Természetesen mindkét kategória is díjazva lett.

 

Fiúk kategória:

Harmadik helyezett Szabó Dominik 1190 pont.

Második helyezett: Pál Márk 1220 pont.

Első helyezett: Kiss Máté 1440 pont.

Lányok kategória:

Harmadik helyezett: Simon Viktória 1220 pont.

 

Második helyezett:Kiss Regina Anna 1250 pont.

Első helyezett: Szabó Dorina 1570 pont.

 

A győzteseknek gratulálunk!

Aztán egy várva várt vendég érkezett, a gyerekek nem kis örömére. Fotózkodott, bohóckodott, előadását eltátott gyermekszájak vagy hangos nevetés követte, gondoskodott mókáról és kacagásról, amit hatalmas taps követett, ő nem volt más, mint Ricsi bohóc.

Az előadást követően a tombola húzás ideje következett, itt ragadtam meg az alkalmat egy kis pergetésre. A tavat ilyenkor mint, mindig verseny után igénybe vehetik a kísérők is. A légnyomás ekkor már újra süllyedőben volt, a levegő egy kicsivel még fullasztóbbá vált. Semmiféleképp nem túl biztató jel, mert ilyenkor tuti eső közeleg és a csukák rendszerint melyen lapítanak.

 

Úgy is lett, a tombola húzás "rövid" ideje alatt egy árva koppintásom sem volt, viszont szemben velem láttam csuka fogást. Érkezik kis családom, a két gyerek kisöccsük babakocsija mellett két oldalt poroszkál, büszkén mutatják nyereményeiket. Feltűnően veszítettek izgágaságukból, bár kedélyük a régi. Dobok még csak úgy mindenféle meggyőződés nélkül egy párat, érzem a nap megöregedett fölöttünk. Végignézve a lecsitult famílián az annyira áhított pergetőhorgászat utáni vágyam egyszerre hirtelen teljesen lelohadt, slampos érdektelen és valahogy erőltetetté vált. Az ok egyszerű, ez a nap végső soron a gyerekekről szólt, nem rólunk gyermekként gondolkodó makacs felnőttekről. Úgy gondoltam abban a pillanatban maradjon ez továbbra is így, butaság lenne akaratommal megtörni a ránk telepedett családi varázs oly kellemes hangulatát.
- Mehetünk haza? - kérdeztem. Mivel túlságosan meggyőző ellenvetés nem érkezett szó nélkül húztam szét pergetőbotom és raktam újra dobozaikba műcsalijaim.

Miután a többi holmit bepakolásztuk a gyerekeknek pont akkor jutott hely az arcfestőnél. Búcsúzásként a gyermeknapunk végére Lacika tigris míg Virág pillangóvá változott.

 

Még egy utolsó párat csúsztak a csúszdán és akkor már az erős esőillatban köszöntük meg Janinak ezt a kitűnően sikerült napot. - Elfáradtam ... - mondta legvégül és mi ebben egy másodpercig sem kételkedtünk.

Hazafelé az autóban a hátsó ülés a férfiaké volt. - Nagyon jó volt Kalaci Jani bácinál - jelentette ki váratlanul teljesen önszántából a kis tigris, ahogy rátértünk a városba vezető bekötőútra. - Jól éreztem magam! - kontrázott rá elölről a kis pillangó. Nahát gyerekek, ha ezt Jani bácsi hallotta volna ... Aztán mindegyik elhelyezkedett a saját gyerekülésében és mint egy szép tündérmesében egy szempillantás alatt mély álomba zuhantak. Bence még gagyogott valamit az ő nyelvén, de rutinos apukaként, rögtön megfejtettem a feladványt és a neki való teával kínáltam. Mohón kortyolt egy párat, majd követte testvérei példáját és ő is elaludt. Elégedetten simogattam meg szemeimmel az édesen alvó elfáradt gyermekeimet, majd páromra pillantottam.
- Nos anya, milyen napod volt?
- Nagyon jó! - cseng fülembe üdén azonnal az anyai lelkes válasz. Odakint ekkor kezdték el bombázni a súlyos esőcseppek az autó szélvédőjét ... Köszönjük Jani!

 

Gyöngy